Nem erről akartam ma írni csak ma beleolvasva a mostanában szültett blogbejegyzésekbe egyből ez jutott eszembe. A kétpólusú politika.
Libsiként mély elkeseredéssel tölt el mind a pártok, mind a nem hivatalos vélemény nyílvánítók két táborra szakadása. Sehol nem látom azt, hogy valaki a saját értékrendje szerint, a saját világképe szerint értékelné a történeseket. Azt látom, hogy a van a kormánypárti vélemény - minden marha jó, és van az ellenzéki vélemény, minden marha rossz. Sehol nem látom azt, hogy valaki a saját értékrendje szerint értékelje a dolgokat, hanem ez a kétpólosú gondolkodás, a két csapat közül az egyikbe beállás a jellemző. Ez baj.
Nincs olyan, hogy valami jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Pláne az egyénnek, aki saját gondolkodásán , mint szűrön át értékel. Minden szürke. Egy dolognak bizonyos elemeivel egytértek, másokkal nem, vagy más alternatívát jobbnak tartanék. Bizonyos szempontokat én fontosabbnak tartok, avagy bizonyos szempontok számomra nem fontosak. Erről írtam, a liberalizmus az egyénből indul ki. Individualizmus. Ez nem jelenik meg ma a magyar blogok között, nincs sokszínűség. Sajnos.
Itt van például a fideszes oktatáspolitika. Kormánypártiak szerint minden fajíntos, ellenzék szerint minden egy kalap metéria. Egy nem pártfüggő, párthoz kötődő blognak a saját individuális nézőpontját kellene kifejteni. Ilyet nem nagyon látok. Egyik oldal a-t szajkózza, másik b-t.
Mik is az egyik sarkallatos pont, oktatás terén ami nap mint nap előjön?
Tankötelezettség korhatárának 16 évre leszállítása.
Liberális gondolkodásúként én pártolom, bizonyos fentartásokkal, de pártolom. Azonban ezen fentartások olyan tényezők miatt vannak bennem, amikre nem látok megoldást, és a kormányok(tökmindegy milyen színűek) nem is fogják meglépni, mert nem lenne népszerű. Sajnos.
Minden gyereknek legyen joga, lehetősége tanulni. Ez a tankötelezettség leszállításától elvileg függetlennek kell lennie. Maga a tankötelezettség mint fogalom, ha szigorúan hagyományos liberális értelemben nézem is egy baromság. Nevezzük inkább tanulási lehetőségnek. Aki úgy dönt, hogy akar tanulni, annak legyen is rá lehetősége de ne legyen kötelező. Egyéni döntés. Árnyalja a képet, hogy ugye fiatalkorúak nem dönthetnek önállóan, tehát itt a szülő felelőssége megnő. A szülő nem veheti el a gyerek jogát a tanulástól. Ha nem biztosítja akkor büntetendő. Ha alkalmatlan a gyerek nevelésre az megint egy másik kérdés. Tankötelezettség mint olyan megbukott a jelenlegi formájában, hiszen itt vannak a tanulatlan képzetlen tömnegek, ennek ellenére.
LEHETŐSÉGEKET biztosítsunk az egyénnek. Komolyat, minőségi oktatást. Az egyén legyen felelős saját magáért, és ha nem tanul bár lenne rá lehetősége hagyjuk magára az ebből fakadó problémáival.
És a szülők miatt ne a gyereket büntessük. Aki nem biztosítja az alapvető jogait a gyereknek, az NEM ALKALMAS szülőnek. Itt van a probléma lényege elhantolva. Felsőoktatás szintjén pedig aztán tényleg a kőkemény liberalizmusnak kellene érvényesülnie. Nagykorú egyének, saját döntéseikkel. Nem a röghöz kötés a megoldás. Aki akar úgyis elmegy - csak ellenállást szül és mivel ez kemény kötelesség nem érvényesül a tanuláshoz való jog sem az eredeti formájában, azaz korlátozzák. A lehetőségek biztosítása fontos az arra érdemesek , azaz a társadalom számára hasznosak részére. A többi egyén érdekében. Az hogy melyek ezek, megint nem egyértelmű. Sokan mondják ,hogy orvosképzés. Igen? És ez meddig állami feladat? Az alapellátás valahol biztosan az - hiszen joga van mindenkinek az egészséghez. De az alapellátás meddig terjedjen? Hol legyen a határ? A többiek miért fizessék a kísérleti agysebészt? Meg kell húzni a határokat. Az adóval is annyira másszon bele az állam az egyén dolgaiba, amernnyire feltétlenül szükséges. Igenis legyen vizitdíj. Igenis legyenek magán biztosítók. A taj kártya csak az alapellátásre jogosítson. És ezért fizessük a jelenlegi tb tizedét. Aki akar kössön biztosítást, aki nem az ne, de utánna ne is nyivákoljon ha beüt a ménykű... Jelenleg sokkal nagyobb beleszólása van mindenbe az államnak mint az feltétlenül szükséges lenne, a nagyobb beleszólással pedig a liberalizmus alapvető eszméje sérül - az egyén mindenek felett.El kéne jutni odáig: az egyén fontos. Nem úgy gondolni a liberalizmusra ahogy manapság sokan demagóg módon értelmezik. Nem úgy kell gondolni rá, hogy persze a másik egyén fontos. Francot. Azt szocializmusnak hívják. Vagy gyámságnak, és ne akarj akkor semmiről dönteni.
Te magad vagy a fontos. Egészen addig amíg másnak nem okozol kárt, vagy hátrányt, jobban mint ő Neked.
Persze a társadalomnak (amit nem győzök hangsúlyozni hogy az egyének összessége, nem külön ettől független fogalom) vannak bizonyos érdekei, például mindenki tudjon írni olvasni, hogy a mindennapi életben boldoguljon. Ez sem szociális kérdés ám!!! A többi egyén érdeke, hogy ne legyen olyan aki nem tud írni olvasni! Nagy különbség! A libis így gondolkmodik... Na még egyszer: a társadalomnak is vannak bizonyos érdekei. Ezek az érdekek addig terjednek amíg az egyén érdekei nem sérülnek a minimálisan szükségesnél jobban. az egyén a fontos, az állam, a tárdsadalom, csak az egyének összessége, egy mesterséges képződmény, míg az egyén jogai, mint szabad gondolkodás és döntés természetes jogok. Arról lehet vitatkozni, hol van az a határ, ami társadalmi érdek, hogy minden egyén eljusson addig a tanultsági fokig. A fidesz ezt 16 éves korban határozta meg. Én még lejjebb vinném. Nem is életkorhoz, hanem vizsgához kötném, valahogy úgy mint az érettségi. A társadalom működéséhez elvárt alap tudással rendelkezzen. Ha abszolválta a vizsgát - és nem jegyre, hanem megfelelt vagy nem megfelelt szinten, azután ő dönt (illetve a szülei és ő, ideális esetben közösen) hogy mihez kezd a saját életével. Államnak ebbe nincs beleszólása, ha a minimum normákat a társadalom igényei szerint teljesítette. Ha teljesítette onnantól az egyén döntése.
Mint a fentiekből is látszik alapvetően a problémát én a nem a kötelező oktatás, nem a tanárok és tanulók szintjén látom. Hanem az otthon , a szülők és a környezet péroblémájának, az egyének gondolkodás módjának elmaradottságában látom. Sajnos ott nem válik egyértelművé, hogy tanulni kell, piacképes tudást kell szerezni, és úgy boldogulhat az ember. Ennek számos oka van. Egyrészt az elhibázott, túlzott szociális érzékenysége a modern társadalmaknak, amik óhatatlanul is kinevelik a leszakadók, a rendszeren élősködők népes táborát. Az biztos, hogy a szociális hálót fentartva a tankötelezettség korhatárát csökkentve a népes, képzetlen, leszakadó tömegeket termeljük újra, sőt, növeljük. De erre nem az a megoldás, hogy legyen kötelező az oktatás 25 éves korig. Ha az egyén saját maga nem fog változni, és lépni, akkor tehet bármit a társadalom, minden próbálkozás eleve bukásra van ítélve. Ezért is tartom felemásnak a tankötelezettség korhatárának leszállítását. Egyrészt jó, mert a kimaradó fiatalok nem fogják az oktatás színvonalát rombolni, nem húzzák vissza a többit, akinek JOGA van a minőségi oktatáshoz, és a nem beilleszkedő, kényszerből iskolában unatkozók ELVESZIK ezt jogát rombolva az órát. Figyeltél? ELVESZIK A JOGÁT , hogy tanulhasson megfelelő színvonalon. Ezt megtehetik??? Mert aki kicsit is képben van oktatás terén tudja , hogy ez így igaz, ahogy írom. Megfosztják a tanulni akarót a a rendes oktatáshoz való jogától. Aki nem akar tanulni ne tanuljon. Viszont utána ne tartsa a markát segélyért, ne várja el az államtól, a társadalomtól (ugye a többi egyéntől) hogy életben tartsa, és másoktól ne vegye el a lehetőséget. Nem tankötelezettség kell, hanem elemi érdeke kell hogy legyen mindenkinek, hogy tanuljon, aki ennek ellenére nem teszi az ne számítson a társadalomra.
Ha ezt egyik pillanatról a másikra lépné meg az állam, akkor bizony nagy gondok lennének, szociális értelemben vett katasztrófa. Azaz a változást ennek megfelelően fokozatosan, de határozottan és kőkeményen kellene végrehajtani. Ennek egyik, igen helyes eleme a korhatár leszállítása. akár fokozatosan tovább. Ezzel együtt viszont nővekvő módon finanszírozni kell az oktatás minőségét, és VALÓBAN megteremteni azt a lehetőséget, hogy aki akar, az hozzájusson a minőségi oktatáshoz. Segélyeket ezzel együtt csökkenteni kell. Most jöhet a populizmus, hogy már így is kevés. Teljesen igaz - egy normális életminőséghez vajmi kevés. Azonban a jelenlegi folyamatokat nézve, ha nő a leszakadók tábora még kevesebb lesz hosszu távon, mert x összegből nem lehet kiosztani 2x összeget. Ellenben kapjanak kevessebben többet. Azok akik taníttatják a ygerekeiket, akiknél evidencia, hogy tanulni kell tudást kell szerezni, mert ez a jövő záloga, AZOKAT támogatni. Ez a többi egyén, a társadalom érdeke. Akár mint az egyetemi ösztöndíj. A gyerek 5ös tanulo általánosban? Emelt összegű családi pótlék. Bukdácsolt, netán bukott, is? Gyerek (minőségi - nem a mostani) állami gondozásba , vagy nulla segély. Elosztás kérdése.
A társadalom ne csak szociálisan legyen érzékeny hanem nézze a saját érdekeit is. A baj az hogy magukat szociálliberálisnak vallók csak a szociál szóig jutnak, ezzel erodálva a liberalizmust mint fogalmat. Ezért azonosítják a liberálist a segély osztogatóval. Pedig nem. Ez a szociál politika által nyomkban meghagyott elkorcsosult liberalizmusnak csúfolt valami. Kikérem magamnak hogy szociális alapon gondolkozók, akár pártok, az eszmémet csúfolják rá hivatkozással. A segélyezés egészen addig tud működni, amíg a leszakadók vannak kevesebben - és az állam megteremti annak feltételeit, hogy felzárkózzanak. De akik a lehetőséggel nem élnek, azokat magára hagyja. Igen. Hagyja magára. LEHETŐSÉGEKET kell biztosítani, de aki nem él vele, az így dömntött, nem az állam felelőssége, hanem kizárólag önmaga felelősége. Dönthetett és döntött. Vagy menjünk vissza 30 évet, ahol megmondták hogyan kell dönteni. Ha már a társadalomnak nem hozzáadott értéket generáló tagjai vannak többségben , akkor viszont az egész társadalom kártyavárként fog összedőlni a szociális kiadások miatt, mert egyre kevesebb egyént kell egyre jobban megadóztatni a potyautasok miatt. A több adó növeli a korrupciót, az adókerülést, a több segély növeli az inaktívokat. Ördögi kör. Nyugat európában egyrészt mentalításban mások a szülők, ennyivel szerencsésebb helyzetben vannak, és stabilabb a gazdaság. De ott is kezd recsegni, ropogni a dolog, de egyenlőre a bevándorlókkal úgy ahogy egyensúlyba hozzák, finanszírozzák a túlzott jóléti államot. Ideig óráig. Lesznek még ott is változások, sőt már elkezdődtek. Nem a kommunista vagy Orbáni vízióra gondolok, hogy a nyugat rohad és haldoklik. Nem. A nyugati kultúrák olyan sokszínűek, olyan mentalításbeli különbség és demokratikus kultúra van hozzánk képest, hogy nem összeomlani fognak. Átalakulni fognak. Mi meg megint szívunk, és még jobban lemaradunk a jelenlegi irányvonalon (akár ellenzéki akár jelenlegi kormánypárti oldalt nézem ). A fenti átalakítások pedig tényleg nem egy kormányciklus alatt tudnak beérni. generáció(k)nak kell felnőni hozzá, de ideje elkezdeni.És ezért kéne pártoknak megegyezni a pártok felett álló célokban módszerekben ami a társadalom érdeke. ennek esélye olyan csekély, hogy többet fel sem vetem :)
A szülő érezze azt, hogy neki is tenni kell , ne a társadalmon élősködjön. Ez még nem is szükségeltet iszonyatos forrásokat. Az oktatás forráshiányos állapota ettől független. Máshol kezelném alapvetően a problémát - a finanszírozási kérdéstől függetlenül. Az is fontos, az államnak kutya kötelessége a minőségi oktatás biztosítása. De nem mindenkinek. Csak annak aki az egyén szintjén megtette a tőle elvárható részt. És ez igaz a felsőoktatásra is. Aki tehetséges, szorgalmas, az a legkeményebb tandíj rendszerben is érvényesülni fog, és ingyen fog tanulni, mert a társadalomnak, és a piac szereplőinek szükségük van rá, ki fogják taníttatni. Aki nem az, de az állam kikényszeríti (vagy dotálja, hogy valamit egyáltalán megmozduljon) az nem lesz produktív (büfészakos a magyar szlengben). Ezért tartunk ott , hogy ma már wc-s néni sem lehetsz érettségi nélkül... Minek? Attól, hogy finanszírozzuk nem lesz jobb képességű, nem lesz szorgalmasabb. De ha nem bábáskodnánk felette (és a környzete felett) talán eszébe ötlene, hogy ne a többi egyéntől várja a boldogulálását, hanem saját magától. És ha nem is okos , tehetséges, de mentalítása változna, a szorgalom meg nem képesség kérdése....
Kemény? Az. Azonban az államnak más lehetősége nem nagyon van. Vagy kényszerít (büntet) vagy jutalmaz (dícsér). Ezek az eszközei. Akár egy tanárnak. A kettőt megfelelő arányban kell vegyíteni, hogy a kívánt hatás érje el. A kívánt hatás pedig nem más mint a társadalom érdeke - az egyének közösségének érdeke. De az egyén alapjogai, mint a döntési szabadság csak a lehető legkisebb mértékben csorbuljanak, és a saját döntéseinek eredményeképpen bekövetkezett dolgok megoldását se az államtól várja. Sokan hozzák fel azt is, hogy minek tanuljon úgysem lesz munkája. Ez pedig netto baromság. Magyarország egyik legnagyobb problémája, hogy sok a képzetlen, tanulatlan potenciális munkavállaló. Ezeket segélyezzük mert nem tudnak annyi értéket előállítani amivel fen tudnák tartani magukat.... Azért hogy segélyezzünk, az egyre kevesebb versenyszfárást egyre jobban adóztatjuk. Ezért egyre kevesebbet tudnak fogyasztani, egyre kevésbé versenyképes az orszaág az adóterhek miatt. Mivel egyre nő az adóprés, nő az adóelkerülés, korrupció... Lenne itt munkahely, és most is talál munkát aki JÓ kőműves vagy villanyszerelő. Leginkább az a probléma, hogy ilyenek ritkák mint a fehér holló. Mert a képzés szar - nem jó szakemberek jönnejk ki, aki jó az meg elmgy nyugatra az itteni alacsony bér és a magas adóprés miatt - ami a segélyezésre (is) vezethető vissza... A tanulatlan, képezetlen tömegek meg itt maradnak.
Eddig 18 év volt a tankötelezettség. Magas a képeztelen tanulatlan réteg száma. Megoldás akkor a magasabb korhatár? Költői kérdés volt. Más kell.
Hosszan lehetne még elemezni az oktatás változásait. Nincs olyan ami egyértelműen elutasítandó, és nincs ami egyértelműen pártolandó, alapvetően minden szürke. Mindenben találni liverális szempontból érveket és ellenérveket is. Az már az EGYÉN döntése, hogy melyik évek fontosak számára.
A korhatár leszállítása szerintem, aki libeális gondolkodónak tartom magam, egy olyan elem amit pártolok. Az, hogy emellől hiányzik sok minden más, kezdve a közepfokú intézmények finanszírozásától a segélyezési rendszer átalakításán át, a leszakadó rétegek szülőinek gondolkodásának fejlesztéséig (bár történnek/történtek ilyen irányba lépések, pl. családi pótlék iskolakerülők után nincs - de vajpuha , nem elég kemény szerintem+ a büntetés megvan, de hol a jutalmazás?) - nos, ezt nagyon nem tartom jónak.
Erről kell beszélni, véleményt cserélni illetve kellene. Az egyes elemekről. És azokat a lehető legjobbá tenni. A liberális nem azt mondja hogy adjanak több pénzt az oktatásra. Azt mondja az alapvető dolgokon kívül, amiket mindenképp biztosítson az állam (ez jelenleg 16 éves korig az oktatás) az állam minél kisebb részt vállaljon belőle. Csökkentse az adókat, és az oktatás azon részét finanszírozza ami alap + amire a társadalomnak szüksége van. Ha azt akarom hogy a gyerekem jobb körülmények között minőségi oktatást kapjon, akkor azért áldozok is. Ha van miből. De ilyen adóprés mellett nekem nem marad, amit el tudnék dönteni, hogy én mire akarom fordítani ilyen szempontból, állam dönti el helyettem, mint egy gyámság alatt álló helyett... Definiálni kell, hogy oktatás (és minden más) területén meddig terjednek az állami feladatok, a minimumok meghatározásával. Most is rengeteg magániskola van. Vajh miért ? És azok működésébe is egyre inkább beleszól az állam. Az egész nagy átalakítás az oktatáspolitikában az uniformizálás a központosítás köré épül. A libsi az viszont individualista. Azaz jó ez az irány egy szintig, az állami minimumok -ig. A többire csak lehetőséget biztosítson, szabályozzon (de csak amennyire feltétlenül szükséges!) és vonuljon ki - főleg a felsőoktatásból. De akár középfokú egy részéből is. És ne akadályozza a piaci alapokon működő, a társadalmi minimum elvárásokat sokszorsan túlhaladó magán kezdeményezésket. Miért a nagy közös állami kalapból tartjuk fent pl. az egyetemeket? Hány milliard is ez? Azt szepen ne szedjük be adóként. Ennyivel nő az embereknél maradó lé. Majd ők eldöntik, hogy támogatnak e egytemet, fizetnek e ebből tandíjat vagy megelégszenek a szakmunkéssal, ne adj istan 6 általánossal. Az emberek dönthessenek, de utána ne is tartsák a markukat. Ha nincs rá igény(értsd nem erre költik az emberek) akkor szépen zárjon be a fele egyetem, és kész. Majd idővel rájönnek hogy nem új autó, hanem gyerek tandíj kelett volna. Ehhez fel kell nőni pár generációnak, de végig kell járni azt az utat amit a nyugati társadalmak már végigjártak. Mi kommunizmusból a vadkapitalizmus szerű átmenet után a a tanulási időszakot kihagyva ott vagyunk a szociális, jóléti államnál, amit egyre inkább központosítunk, és térünk vissza a kiindulóponthoz.... Kell pár liberalista közegben felnövő generáció, ahogy nyugaton ez megvolt, és arra épülhet majd (esetleg) egy jóléti állam pár generáció után. De a hozzánk képest demokratikus kultúrában sokkal fejlettebb államok is alakulnak lassanként át... Hogy hova, az a jövő zenéje.
Jobb az ahogy most, mesterségesen fentartjuk a magas iskolai végzettség arányt? Attól nem lesz jobb, sőt roszabb. Mert a tehetséges, okos, szorgalmas, elmegy inkább külföldre, mert itt nem tud piacképest tudást szerezni mert visszahúzzák. És ne legyenek illúzióink, nem fog visszajönni. A büfészakos meg pultosként 3x jobban keresni mint most tikárnőként... Ne adj isten ha diploma helyett gyakorlati ismereteket szerez tanfolyamon vagy nyelvet tanul (kimegy fél-egy évre nyugati mentalítást átvenni + nyelvért) ne adj isten gépírást, akár még 5x annyit is. De helyette van egy kommunikáció szakos diplomája, és ő diplomás tikárnő. A papír meg ahhoz kemény, hogy kitörölje, másra meg nem jó... Jó nem tudna villogni, hogy ő diplomás... De ez ma már nem is akkora villogás... És mi fizettük a nem használt diplomáját... Elnézést az általánosításért. Akinek nem inge ne vegye magára. Ha magának az egyénnek nem elemi érdeke hogy minél tovább tanuljon, minél piacképesebb tudást szerezzen, akkor azt kikényszeríteni sem fogjuk tudni, csak a fenti inproduktív jelenségeket szponzoráljuk. A verseny hiánya (hiszen kevesebb gyerek van több több férőhelyre mint 20 évvel ezelőtt) pedig az egyetemi oktatás színvonalába is belejátszik. Persze a forráskivonással együtt. Nagyon nem helyén vannak a dolgok, libsi szempontból nézve. Libsiként azt kell mondjam, felsőoktatásban nem a tandíj a gond, hanem a normáis ösztöndíj rendszer hiánya, valamint a magas adóprés miatt a szülők finanszírozás képtelensége. Viszont libsi szempontból a röghöz kötés is elfogadható - ami gyakorlatilag egy valamit-valamiért szerződés - és lehet kérem dönteni, nincs ingyenebéd. Az más kérdés hogy értelmetlen és kontraproduktív, mert így elzavarjuk a tehetségeseket akik külföldön is kapnak ösztöndíjat.
Messzire szaladtam. Visszatérve a tankötelezettséghez.
Az, aki lébecolni, kötelességből, de nem támogatva küldi a kölykét iskolába, az csak akkor kaphasson plusszt (viszont akkor igenis kapjon!), azaz kaphassa meg a megfelelő színvonalat, ha letette a magáét az asztalra. Sajnos a gyerek nem mindig tehet róla, mert körülményei eleve predesztinálják. De a tankötelezettség korhatárának magasan tartása nem megoldás. A szülők és a gyerek környezetének gondolkodását kell megváltoztatni, vagy kiemelni a gyereket ebből a közegből, és jobba helyezni. És ne bukdáscsoljkon 16 éves koráig, mert akkor az addig rááldozott pénz is pocsékolás volt. Sosem fog felzárkózni, vadhajtás, ami a többi egyén számára nem csak nem hasznos, egyenesen káros.
Nem tankötelezettségi korhatár kell, hanem tanulási lehetőség, és szabad döntés. Ég és föld.
Nem minden fekete vagy fehér. Minden szürke.
